„Magyarnak lenni” – kirándulás Erdélybe

Szakmai beszámoló (Úti napló)

A CSTÁI Piroskavárosi Általános Iskolája tavaly pályázott a Határtalanul! Tanulmányi kirándulás hetedikeseknek programra, melyet megnyertünk. Az egész tanévet lázban töltöttük, és alig vártuk már, hogy indulhassunk, mert az oly sokat emlegetett HAT-KP-1-2022/1-000220 pályázati azonosítószám nekünk nem sokat jelentett. 

Pedig már a tavaszi szünet után elkezdtük a felkészülést a kirándulásra: kiselőadásokat szerkesztettünk; verseket kerestünk és tanultunk meg; ünnepi műsort állítottunk össze; még egy vetélkedőn is összemértük ismereteinket: ki tud többet Erdélyről és az utunkról. A várva várt nap 2023. május 30-án jött el, és június 4-jéig tartott. Hat felejthetetlen nap, melyet a határon túl, a tankönyvekből már ismert, de a valóságban most először megélt Erdélyben tölthettünk el.

1. NAP

Nagyon korán indultunk, de nem volt baj, mert az izgatottságtól, úgyis alig tudtunk aludni. 14 óra telt el, míg megérkeztünk a szállásunkra, Szentegyházára a Hargita Panzióba. Az út azonban kárpótolt bennünket.

Déva

Nagyon tetszett a felvonó, kár, hogy nem próbálhattuk ki, milyen 250 métert emelkedni ilyen meredeken. Sajnos, a felvonó és a vár is megint felújítás alatt áll, így meg kellett elégednünk azzal, hogy felnéztünk rá. El is gondolkodtunk rajta, hogy tényleg hogyan is építették fel ezt a várat. 

Segesvár

Mivel a dévai várba nem mehettünk fel, kicsit több időt töltöttünk el Segesváron. A belváros kis utcái és házai nagyon hangulatosak voltak, ha nem a mai modern ruhában sétálgattak volna ott a turisták, tényleg más történelmi korban érezhettük volna magunkat. Kovács Jenő, az idegenvezetőnk sok érdekességet mesélt a vár történetéről, út közben még a helyeket is megmutatta, ahol 1849- ben a csaták folytak. Emellett a legemlékezetesebb Drakula gróf legendája maradt, a kicsit fura Petőfi-szobor, meg a ’diáklépcső’, ami nagyon jó erőpróba volt, néhányan többször is megjártuk.   

Fehéregyháza

Itt nem sok időt töltöttünk: Gácsi Áron egy nagyon szép Petőfi-verset mondott el, és megkoszorúztuk az emlékművet. Kár, hogy ilyen rossz helyen, a főút mellett van, mert az élmény így nem volt olyan hatásos. 

Szentegyháza
A szállásunk nagyon jól nézett ki; otthonos, tiszta, rendezett volt. Még játszótér is volt, amit esténként ki is használtunk. Meleg vacsorával vártak minket, ami a hosszú út után nagyon jólesett.

2. NAP

Gyergyóújfalu

„Érdekes, hogy Erdélyben kissé másképp folyik a tanítás, meg persze az osztályozás is, mint nálunk.” Kapcsoltuk élőben Csongrádon az iskolánkat, és bemutattuk nekik a nemzeti összetartozás napjára készített ünnepi műsorunkat. Nagyon sajnáltuk, hogy az újfalui diákok nem hallhatták, de az erdélyi idegenvezetőnktől óriási dicséretet kaptunk. Készültünk ajándékkal is, melyet a gyerekek nevében igazgató úr vett át.

Súgó-barlang
Igazi túrázásban volt részünk, amit már hiányoltunk, ugyanis a korábbi kirándulásokon osztályfőnökünk hozzászoktatott bennünket az erős hegymenetekhez. „Magasra kellett felkapaszkodnunk, de cserébe gyönyörű cseppköveket láttunk, és útközben a táj is nagyon szép volt.” Voltak nagyon szűk járatok, veszélyes csúszós helyek, de mi rettenetesen élveztük az átkeléseket. „Nekem a ’melegedőhely’ maradt meg leginkább a fejemben. Azt a helyet bányászok alakították ki, hogy ne kelljen hazamenni este, és ne fagyjanak meg. A bejáratot pokróccal takarták el, és gyertyával melegítették fel az ágyszerű bemélyedést.” Tényleg nagyon hideg volt bent. „A barlangban sötét volt, ezért lámpákkal közlekedtünk. Nagy élmény volt, amikor teljes sötétséget és csendet csináltunk.”

Békás-szoros

Az oda vezető út nagyon meredek volt, de azért gyönyörű is, mert elképesztő magasságokat és mélységeket tapasztaltunk meg.  „Ennyire magas sziklafalakat még egyikünk sem látott”, lenyűgözött bennünket minden: a kicsinységünk megtapasztalása éppúgy, mint a sebes folyású Békény-patak, ami végig az út mellett futott. „Gyalog keltünk át a szoroson. Az egész sétát levideóztam, 20 percig tartott.”

Gyilkos-tó

„A tó nagyobb volt, mint gondoltam.” Érdekes látványt nyújtottak a vízből kiálló farönkök. Itt kóstoltuk meg a gyergyói kürtős kalácsot, ami „iszonyat nagy volt és finom”.

Libán-tető
„Ezen a napon egészen hozzászoktunk a magas hegyekhez és szerpentinekhez.” Sok szép verset hallgattunk meg erről a vidékről, és a hozzájuk fűződő érzelmekről. Út közben a szállásra menet megálltunk, és megtekintettük a külszíni andezitbányát is, rácsodálkoztunk a föld óriási „sebére”.

3. NAP

Mohos tőzegláp

„Nagyon tetszett a falapokból készült út, ami keresztülvitt bennünket a kopasz erdőben a közel sem szilárd talajon.” „Számomra kicsit ijesztő volt.” Időnként tartottunk is attól, mi lesz, ha lelépünk a kijelölt útról. „Óvatosan, deszkáról deszkára lépkedtünk, nehogy lesüllyedjünk a 40-50 méternyi mélységbe, vagy egy vipera belénk ne marjon.” 

Nagyon izgalmas növényismertető túrát tettünk a tőzeglápon, érdekes növényeket láttunk. Fura volt szembesülni azzal, hogy ezeknek a növényeknek egy része még a jégkorszakból származik. Igazán megdöbbentő látvány, hogy egy vulkáni kráter hogy át tud alakulni. 

Szent Anna-tó

Idegenvezetőnk most is számtalan érdekességet mesélt nekünk. Természetesen mindannyian megmostuk a kezünket a Szent Anna-tóban, biztos, ami biztos, hogy a legenda szerint lemosódjanak rólunk a bűneink.

Gyimesbükk

Itt található a nagy Magyarország legkeletibb határvonala. Nagy élmény volt az ezeréves határon állni. Kiss Hanna el is szavalta „A régi határkő” című verset az eredeti régi határkőnél. Ezután meglátogattuk a 30-as őrházban található vasúttörténeti kiállítást is. Majd a 64 vármegye útján felkapaszkodtunk a kopjafákhoz, ahol az idegenvezetőnk megtanította értelmezni a fákba faragott szimbólumokat. A legtöbben eddig nem is tudtuk, hogy van jelentése ezeknek a faragásoknak 

Csíksomlyó

A kegytemplomnál és a Hármas halom oltárnál is idegenvezetőnk megint sok érdekes információt osztott meg velünk a Mária-szobor, „A napba öltözött asszony” történetéről, a pünkösdi körmenetről; Makovecz Imre munkásságát is megismertük 

A Hármas halom oltárnál elhelyeztük koszorúnkat, miután itt is előadtuk a nemzeti összetartozás napjára készített műsorunkat. Kár, hogy nem azon a napon és úgy történt mindez, ahogy a pályázatban elterveztük, de így is jól sikerült minden.

4. NAP

Korond
Itt népi mesterségekkel ismerkedtünk. Sok érdekes dolgot tudtunk meg a székelykapuk készítéséről, a taplászásról és a fazekasságról. A taplászással már csak 7 család foglalkozik, és sokszor 300-400 km-t utaznak a taplógombákért, hogy kalapot, nyakláncot, karkötőt és egyéb dísztárgyakat készítsenek belőle.” „Azt pedig végképp nem gondoltuk, hogy napjainkban 3000 euróba kerül egy székelykapu.” Természetesen szétnéztünk a település főutcáján a kirakodóvásárban is, sok szép értékes dísztárgyat vásároltunk ajándékba.

Szováta 

Körbesétáltuk a Medve-tavat, melynek sós vize van, meg is kóstoltuk.

A Trianon emlékműnél újra megemlékeztünk a nemzeti gyásznapunkról.

Felkerestük Tamási Áron sírját, ahol irodalmi műsor keretében elevenítettük fel az író munkásságát és életét, valamint elhelyeztük a megemlékezés koszorúját. Itt énekeltük el a székely himnuszt is. Idegenvezetőnktől megint óriási dicséretet kaptunk az értékes munkánkért, elismerően nyilatkozott tanáraink felkészítő munkájáról is.

Székelyudvarhely

Napunk utolsó állomása Székelyudvarhely, Székelyföld fővárosa volt. Idegenvezetőnk alaposan megismertetett bennünket a főtér építészetével, a neves egyházi fenntartású iskolákkal, emlékművekkel. A szoborparkba is ellátogattunk.

5. NAP

Madarasi-Hargita

Reggel először elbuszoztunk Ivóba, ahol „traktorra” szálltunk. Ez az erős jármű húzott fel bennünket a hegyre 1670 méter magasra. Ha nekünk kellett volna mindezt gyalog megtenni, biztosan nem 45 percbe telt volna. Szerencsére ezen a magasságon még sütött a nap, így a csodálatos látvány mindannyiunkat lenyűgözött. Innen már csak 140 méter szintkülönbséget kellett legyőznünk. Innen nézve ez nem is tűnik kemény menetelésnek, de azért a kavicsos, sáros vízfolyásút tartogatott néhány veszélyt. Ahogy haladtunk felfelé, úgy tapasztaltuk meg a saját bőrünkön a hegyvidéki időjárás változékonyságát. Elképesztő volt, hogy végig a felhők között jártunk. 

Sajnos, egész nap felhőben állt a hegycsúcs, így a panorámát nem tudtuk megcsodálni. Sejtelmes hangulatot árasztott a felhőbe burkolózó, kopjafákkal telitűzdelt hegytető. Megtaláltuk Csongrád város kopjafáját. Rendbetettük, és tartottunk egy rövid megemlékezést 

Zetelaka

Ezen a napon fért bele az időnkbe, hogy megálljunk a víztározónál, és megemlékezzünk Erdély két ikonikus folyójáról: A Kisküküllőről és a Nagyküküllőről. Tápai Levente és Bozó Valter egy-egy szép verssel készült erre az alkalomra.

6. NAP

Torda

„Azt hittem, hogy a hasadék kicsi, de amikor messziről megláttam, hogy milyen feltűnő, elgondolkodtam.” Kicsit ijesztő, ugyanakkor gyönyörű volt a bánya a maga feketeségében. 107 lépcsőfokon kellett lemenni. „Tetszett, hogy voltak olyan helyek, ahol meg lehetett kóstolni a sót a falakon, vagy, hogy olyan visszhang van, ami 16-szor visszhangozza a jó hangosan bekiabált utolsó szótagot.” „Nagyon jó érzés volt, hogy olyan tiszta a levegő.” 

Kolozsvár

„A Házsongárdi temető számomra gyönyörű volt. Felemelő, amikor kedvenc versedet a szerző sírboltja előtt szavalhatod el. Igyekeztem a legjobbat nyújtani, amikor elmondtam.”

„Nekem a Mátyás-szobor nagyon tetszett, mert olyan hatalmas, jó volt előtte állni.” Nemcsak a szobrot koszorúztuk meg, hanem ellátogattunk Mátyás szülőházához, ahol elhelyeztük az emlékezés szalagját. A Szent Mihály templomról és még nagyon sok emlékhelyről az idegenvezetőnk mesélt, miközben végigsétáltunk Kolozsvár központi utcáin.

Nagyszalonta 

Ez volt a külföldi utunk végállomása, ahol Arany Jánosra emlékeztünk. Az egész hét nagyon szép és jó volt, de azért örültünk, mikor végre hazaértünk, mert nagyon elfáradtunk. Igaz, az élmény felejthetetlen, és kárpótolt bennünket. Élveztük az ízes székely magyar beszédet, lelkünkbe zártuk a Keleti-Kárpátok minden egyes hegyét, szorosát, kráterét erdőivel és tavaival együtt. Otthon éreztük magunkat, mert mindenütt magyar szó és magyar táblák vettek körül, és sikerült megélnünk azt, hogy mit vesztettünk Trianonnal. „Nem is tudom megmondani, melyik program volt a legjobb, bár azt is élveztem, mikor este csak a szálláson voltunk.” Szerintünk nagyon-nagyon jó kirándulás volt. „Hatalmas élmény volt, nagyon jól éreztük magunkat, és rengeteget meséltünk otthon.” Köszönjük Határtalanul! Köszönjük Bethlen Gábor Alapkezelő.       

CSTÁI Piroskavárosi Általános Iskolája hetedikesei